Az album ECLECTIC Boros & Szikszai
LŐRINCZ L. LÁSZLÓ UTÓSZAVA

Néhány író szerencsésnek tarthatja magát, néhány nem. Úgy vélem, én az első csoporthoz tartozom, mert - legalábbis az elmúlt néhány évben - nyugodtan várhattam könyveim megjelenésére. Már nem kell attól tartanom, hogy akár nekem, akár az olvasónak el kell rejtenie őket, és a borítókat látva csak büszke lehetek, nem kell szégyenkeznem.

Zoltán és Gábor párosa már hosszú ideje, a nyolcvanas évek közepe óta jelen van azok életében, akik életüknek ezt a szakaszát a Május l. úti híres narancsszínű házban, a Galaktika közelségében, tehetséges, érdekes, vagy egyszerűen csak tanulságos emberek között töltötték. Ez volt a science fiction, a fantasy, a detektív történetek és krimik sokadik újjászületésének kora. Ezek az emberek távol landoltak a Galaktikától, sokszor egymástól is, de mindannyian hamar közös keringési pályára tértünk a Boros-Szikszai párossal, ennek az albumnak az alkotóival.
A puhakötésű könyvek borítói a korábbi években eltérőek voltak, főként a szerzők elképzelésétől. A képeket olcsó montázs technikával készítették, de nem is ez volt a gond. Nem is az jelentette a problémát, hogy a legtöbbjük még illusztráció szerepét sem töltötte be, és a legjobb esetben is a középszerűség látszatát kényszerítette a könyvre. Nem. Ami engem bosszantott, az az volt, hogy az előkészítő munkák során soha sem tették fel a kérdést: „És szerinted milyen legyen ez az átkozott borító?"
Egy olyan ember számára, aki bevallottan megpróbálja elválasztani egymástól munkája különböző árnyalatait, egy megbízható kiadó mellett talán a legfontosabb partner egy megbízható művész. Jó lett volna, ha már az elejétől fogva olyan munkatársaim lettek volna, akik ennyire figyelembe veszik a véleményemet. Akik különleges, könnyen felismerhető alakokat hoznak létre, olyan alkotó elemeket, melyek minden általam alkotott könyv borítójáról ráköszönnek az olvasóra. (A saját, könnyen felismerhető képem általában a könyveim hátsó borítóján található.)
Pontosan ezt, és még többet kaptam a Boros-Szikszai párostól. Megmutatták nekem, hogy a könyv külalakja nem csupán a színes illusztrációtól függ, mégha mégoly nagy gonddal, empátiával, sőt, talán humorral is készült. A tipográfia, a könyv gerince, a hátsó borító is része a képnek, és persze a „színélmény" sem elhanyagolható, ami az olvasóban már az első pillantás után hatást ébreszt. Végtelen türelemmel - ritka és irigylésre méltó tulajdonság! - hallgatták végig egzotikus környezetben játszódó történeteimet, és tanulmányozták a Lawrence regények szereplőit, bizarr szituációit. Megpróbálták tökéletesen kivitelezni elképzeléseimet, még akkor is, ha azokat valójában sem én, sem a kiadóm nem tartotta kivitelezhetőnek. Végig mellettem voltak az úton, melyen hőseim a misztikus keletre, a távoli múltba, a viharos tengerre, vagy a különös jövőbe jutottak. Ősi bálványok, hegyek és végtelen erdőségek születtek meg kezük nyomán. Tőrök és karmok csillogtak, a komor ég alatt Dzsingisz kán mosolygott, száriba öltözött nők és félelmetes lények mozdultak meg az árnyékok között, a felcsapó gondolatok lángokat tápláltak.
Egymásra találtunk. Ez a nyugalmam oka, kedves Olvasóm!
Ebben az albumban most újra találkozhatnak legemlékezetesebb alkotásaikkal. Földi és nem evilági tájakat, lényeket és szituációkat láthatnak, de valamiben mindegyik megegyezik: fantasztikusak!
Remélem, közös jövőnk még sok ilyen munkát, élményt és izgalmat tartogat valamennyiünk számára.
Kalandra fel!

1987:   1988:   1991:

1992:   1993:   1994:   1996:

2011-es interjú Boros-Szikszai párossal: Egy meztelen nő és egy üvöltő patkány