Az ajánlás nem a hátsó borítón, hanem a díszborítón van.
A mű a mongol népköltészet leg­kiemelkedőbb műfajait, a hőséne­keket, a meséket és a népdalokat tárgyalja. A belső-ázsiai folklór egyik, eddig még felderítetlen tar­tományába vezeti az olvasót, be­mutatva egy részben még ma is nomád nép sajátos népköltészetét. A hősénekek és a népi énekesek művészetének tárgyalása vezeti be a tanulmánykötetet. A hősénekek tudományos elemzésén kívül gaz­dag anyag szemlélteti az énekek előadóinak sokszor regénybe illő életrajzát, de megtalálhatjuk ezek mellett a hősénekek legszebb részleteit is a szerző fordításában. A mesék tárgyalásában a legfon­tosabb helyet a hősmesék foglalják el, amelyek a hősénekek bomlása révén jöttek létre. A szerző mar­xista módszerrel, próbálja felderí­teni a hősénekek bomlásainak társa­dalmi-gazdasági okait. Az összeha­sonlító folklórkutatás eredményeit e területen továbbfejlesztve foglal­kozik a magyar „Fehérlófia" mese mongol eredetének felkutatásával. Végül kísérletet tesz a mongol nép­dalok osztályozására s a mongol vers és dal elméleti kérdéseinek tisztázására. A kötetet gazdagon illusztrálják a legszebb mesék és népdalok kiváló műfordítók: Képes Géza, Weöres Sándor fordításában. Térkép és mintegy fél ívnyi kép­anyag élénkíti a kötetet.