(Magvető Könyvkiadó, 1981)

,,Az egymás után következő lovas nomád társadalmak gazdasága megrekedt a fejlődésben, egy helyben topogott, stagnált, kialakulásától a bukásáig. S ha mégis történt valami előrehaladás, ez kizárólag külső hatásnak, pl. földműves kultúrákkal való érintkezésnek köszönhető. A nomád gazdaság képtelen volt a fejlődésre, a birodalom éppen olyan gazdasági viszonyok között bukott meg, mint amilyenek között, esetleg évszázadokkal korábban, kialakult.
Honfoglaló őseinkre vonatkoztatva a kérdést kétségtelenül ők is részesei voltak a nomád örökségnek. Ahogy őseink is jurtában laktak, amely legjobban megfelelt a pásztorkodó életformának, ahogy kumiszt erjesztettek, ahogy eltanulták az évezredes nomád haditechnikát s az államszervezet működésének alapvető szabályait, ugyanúgy kötelező érvénnyel, törvényszerűen el kellett tanulniuk azokat az irodalmi és költészeti formákat is, amelyek ezt a társadalmat tükrözték. S mivel a lovas nomád birodalmak szellemi kultúrája között nincsenek jelentős különbségek, a honfoglalást megelőző magyar törzsek szellemi kultúrája, folklórja is azonos volt Belső-Ázsia lovas nomádjainak folklórjával.”