(Pannon Könyvkiadó, 1990)

Lőrincz L. László Lebilincselően izgalmas új könyvében a Szovjetunió városaiban öngyilkosságnak álcázott gyilkosságok történnek. A szálak a titokzatos keselyűhöz vezetnek.
Célja merénylet a főtitkár ellen.

— Elkaplak, Ilmet — morogta vészjóslón és megragadta a fehérszemű csuklóját. — Kandahár óta szerettem volna a szemedbe nézni…
— Nyugodtan belenézhetsz — lihegte a másik, és felhúzott térdel ágyékon rúgta Vainót. — Tudod, Heinaste, hogy mindig is jobb voltam nálad, és az is maradok! Szóval… nem robbantál fel…? Hazudott ez a szaros kölyök! Így is jó. Legalább most biztos leszek a dolgomban!
Felnyögött, amikor Vaino nyitott tenyérrel a nyakára csapott. Pisztolya koppanva a padlóra hullott.
— Megöllek, Jaan!
— Én… téged, te… rohadt. Hát nem… döglöttél meg Afganisztánban…?
Bár a tér szűk volt a verekedéshez, Ilmet értette a dolgát. Megragadta Vaino nyakát, felhúzta a térdét, hogy védje ágyékát, miközben másik kezével a kesztyűtartó felé nyúlt, ahol a vadászkését tartotta.