(Betűvető, 1989)

Walter Cooley nem szerette Shakespeare-t, a késekkel való hadonászást pedig kifejezetten utálta. Főleg amióta egy nagydarab pasas enyhén kiálló fogakkal, lapos, lelógó uszkárfülekkel megpróbálta felmetszeni a gyomrát. Cooleynek nem kevés ügyességébe került, amíg sikerült kinyomni a fickó egyik szemét, letépni a fülét és megszabadítani kiálló fogaitól. A borotva nyomát azonban halála napjáig ott viseli a hasán örök mementóként: sose járj a liverpooli kikötőben este tizenegy után, ha egy kiálló fogú, uszkárfülű hapsi hív, hogy tud valamit a nagy Joe Bucknerről, és azt feltétlenül el akarja mondani neked, Csak neked, és senki másnak.

Cooley felügyelő buggyos nadrágot ölt, hogy eljátssza az első nemes szerepét; Judy Maxwell be akarja húzni a Rókát a csőbe; Espinoza hiába csal, a szőke ismeretlen tönkreveri pókerban — miközben már vár rájuk a tengeren az elátkozott hajó, sűrű köddel és párával, kinyíló és becsukódó koporsókkal, jajkiáltásokkal, ezernyi borzalommal. Cooley felügyelőt azonban nem olyan fából faragták, hogy megrettentse a halálhajó — főleg ha a gyönyörű Judy mossa mellette a fedélzetet...