Nem lehet film a Lőrincz L. könyvekből! Miért!?

Csendes, tágas szoba, csak az agykerekek serény zakatolását, és az Erika nevű, NDK-s írógép sűrű csattogását hallhatja meg az, aki az ajtó előtt hallgatózik. Lőrincz L. László ismét szorgosan dolgozik, hogy elkészüljön a májusi bemutatóra tervezett új mű.
Eme percre pontosan beosztott napirendbe így csak nagyon nehezen fér be egy-egy kíváncsiskodó rajongói kérdés, ezért hát ildomos határt szabni az érdeklődésünknek, hiszen csak néhány kérdőjel eltüntetésére van lehetőségünk. Úgyhogy jobb azonnal bele is kezdeni.
- Hogyan került egy Édesipari Technikumban végzett fiatalember ennyire közel a keleti kultúrához, később pedig hogyan vált a népszerű irodalom egyik legnépszerűbb magyar képviselőjévé? Egyáltalán mi vonzotta a Kelet kutatásához?
- Kelet iránt az érdeklődésemet az akkor igen népszerű Karl May könyvei váltották ki. Írt néhány igen jó kalandregényt a Közel-Keletről, ezen felbuzdulva én is hasonlókat szerettem volna produkálni. Tisztában voltam vele, hogy ehhez keleti nyelveket kell tanulnom, ezért beiratkoztam az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem történelem-mongol szakára, ahol mongol és tibeti nyelveket tanultam. Ezt követően több évet töltöttem Mongóliában, Kínában és Szibériában tibetiek és mongolok között. S mivel szerettem volna minél szélesebb körben megismertetni az emberekkel Távol-Kelet világát tudományos, néprajzi témájú írások mellett szépirodalmi műveket (kalandregényeket) is kezdtem papírra vetni.

- Talán lehet azt mondani, hogy egy idő után ezt a tudományos munkát felváltotta a fantasztikus kalandregény. Nem bánta meg ezt a váltást?
- Egyáltalán nem sajnálom, hogy egykor így döntöttem, mert ebben a formában lényegesen nagyobb közönséget tudok megszólítani, mintha tudományos műveket adnék közre. Így több emberhez eljut a mondanivalóm, s talán sokkal többen megismerik, vagy akár meg is szeretik a keleti kultúrát, szokásokat. Egyébként sem állnak tőlem távol a kalandregények, sőt kifejezetten kedvelem a kalandos történeteket olvasni - hát még írni!
A népes olvasótábora pedig hűen meg is köszöni mindezeket a publikációkat az írónak, hiszen általános népszerűség övezi a szépkorú kutatót. Majd egy-két lejegyzett új gondolat után azt is megtudtam, hogy mi alapján választja ki regényei helyszínét.
- A távol-keleti országok azt hiszem érthetőek, de például hogyan jött Írországnak az ötlete?
- Tulajdonképpen spontán kapok egy ihletet. Ha valamiért megtetszik egy ország, akkor elfog a kísértés, hogy írjak valami izgalmasat a kultúrájával kapcsolatosan, akár egy kalandregényt is. Ilyenkor elutazom oda, és jól körülnézek. Olyan országról még soha nem írtam és minden bizonnyal nem is fogok, ahol ne töltöttem volna el rövidebb-hosszabb időt.

- Mindegyik könyvében elviszi az olvasót egy országba, amelyet bemutat. Az ott leírt történeteknek az adott kultúra, a helyszín legendái adnak alapot, amelyet Ön tovább színesít, tovább gondol, vagy a történések, események teljesen az Ön fantáziájának a szüleményei?
- Erre a kérdésre egy határozott: "Igazából mindkettő." választ kaptam, hiszen először mindenképp megismerkedik az illető ország kultúrájával, feltérképezi a terepet, utánajár minden apró részletnek, amely szükséges a készülő műhöz, ezzel egy időben kitalál egy jó és izgalmas történetet. A kettő elegye pedig adja a könyv tartalmát.
- Mennyire befolyásolják Önt és életvitelét az idegen országok, azoknak az öltözete, viselkedése, ételei, szokásai? Nekem különösen a Texas nyakkendő tűnt fel, amely szinte az Ön védjegyévé vált, véleményem szerint.
- Természetes, hogy az idegen országok kultúrái mindig hatással vannak rám. Szeretem például az amerikai nyakkendőn kívül a skótkockás sapkát, amelyből szintén van pár darab a kollekciómban. A kínai konyha remekeit, a jakvajas teát és a színes, tengeri halakat is szívesen fogyasztom, és persze kedvelt elfoglaltságom közé tartozik a jakháton való lovaglás - ha van rá lehetőségem -, de azt is csak addig, amíg le nem dob.
Régóta a megválaszolatlan kérdések kereszttüzében ég például az a felvetés is, hogy az eddigi Lőrincz L. regényekből miért nem készült még film. A válaszból pedig az derült ki, hogy ha vászonra még nem is került, de több kísérlet volt már a tudományos-fantasztikus történetek életre keltésére. Azonban a nepáli helyszín, a ferdeszemű szereplők hiánya és a rendszerváltás meghiúsította a terveket. Sajnálatos volt az az eset, amikor anyagi gondok miatt maradt el a filmgyártás. Hiába érkezett több pénzbeli felajánlás, az egzotikus távol-keleti országok mégsem engedték, hogy a mozi elkészüljön.
Lőrincz L. László filmekre ha nincs is kilátás, vigasztalja a kalandregény szerelmeseit az, hogy új könyvekre annál több esély van. Hiszen a sokoldalú személyiség még mindig nem fogyott ki az újabbnál-újabb, az izgalmasabbnál-izgalmasabb országok bemutatását is taglaló történetekből. Egyelőre nem szándékszik abbahagyni az írást, de ezt ne is tegye, mert elmondása alapján Ő legalább annyira élvezi a sorok szedését, mint a rajongói, azok olvasását.

http://www.bulvaros.hu
2008 december 5., péntek 09:00