>> S az a setét lovas tán ősöm volt nekem… <<
Kocints, igyunk! - kire? -
kocints a régi, holt
Leányra, akit itt a langyos, régi fürdőn
Szelíd hullám ölelt, s a fénylő, sárga fürtön
Hanyatló Róma bús napfénye haldokolt.
Kocints közülük egyre, egy
barna, halk lovasra:
Megállt az esti marton, nézte a vérző fákat,
S nem tudta mért: szivére reálehelt a bánat,
Mint az alkonyi párák a mellén fénylő vasra.
Körül sátorkupok keltek a
köveken,
Nagy, lomha buborékok a népvándorlás árján -
Elpattantak azóta, nyomtalanul és árván,
S az a setét lovas tán ősöm volt nekem…
(TÓTH ÁRPÁD: EGY AQUINCUMI ESTÉN CÍMŰ VERSÉBŐL)
Magyarország a „népek országútján”
fekszik. A kőkorszaktól kezdve egészen a XVII. századig sok addig ismeretlen
nép bukkant fel Eurázsia végtelen pusztaságain, hogy Európa nyugati része felé
vegye útját. Vándorlása során majd mindegyik eljutott a Kárpát-medencébe, ahol -
mivel a természeti feltételek kedvezőek voltak - hosszabb-rövidebb időre meg is
telepedett. Persze, nemcsak kelet-nyugati irányú vándorlás során kerültek
hódítók a mai Magyarország területére, hanem nyugatról is. Tudjuk, hogy a római
birodalom keleti határa a Duna volt, s a nagy folyó partjáról fürkészték római
megfigyelők a keletről érkező barbárokat. A rómaiak azonban nem az elsők voltak
a bevándorlók sorában.
Az aranyszarvas népe
A
korai vaskor idején, az i. e. VI. század közepén érkeztek a szkíták a
Kárpát-medencébe, valószínűleg a Fekete-tenger vidékéről. Életükről,
szokásaikról a görög Hérodotosz történetíró tájékoztat bennünket. Tőle tudjuk,
hogy ez az igen jól szervezett, harcos nomád nép elsősorban állattartással
foglalkozott, a földművelést alig ismerte. A szkíta kovácsok vasból kalapálták
fegyvereiket, a bronzot csak ékszerek készítésére használták. A halált az élet
folytatásának tekintették, ezért a harcossal együtt temették el ruháját,
fegyvereit. A szkíta fémművesség remekei közé tartoznak az aranyból készített
szarvasábrázolások, amelyek egy számunkra már ismeretlen hitvilág nemesfémbe
zárt maradványai. A szkíták uralmának a nyugatról érkező kelták támadása vetett
véget az i. e. III. században.
Excalibur legendája
A több
hullámban betelepülő kelták magukba olvasztották a szkíta lakosságot, amely
gyorsan letűnt a történelem színpadáról. A hosszú, kétélű karddal harcoló
kelták, akiknek egyes törzsei a brit szigeteken telepedtek meg, uralták ez idő
tájt az egész európai kontinenst, jóllehet egységes birodalmat nem sikerült
létrehozniuk. Mondáikat, legendáikat azonban - későbbi átdolgozásokban - az
egész világon ismerik. Arthur királynak és lovagjainak, a kerekasztal
vitézeinek a története, a csodakard (az Excalibur) legendája minden bizonnyal
kelta eredetű.
A kelták, békében kiváló földművelők és állattenyésztők,
háborúban félelmetes harcosok voltak. Használták a vas élű ekét, a vassarlót és
a malomkövet is. Edényeik leggyakoribb díszítőmotívuma a szarvas, a vadkan és a
kígyó. Igencsak kedvelték a vadkan húsát - akárcsak a mulatságos képregény
figura. Astérix: i. e. 60 körül pénzt is vertek, amelyre latin betűkkel vésték
rá uralkodó törzsfőik nevét.
Keleti istenek Aquincumban
A
római birodalom, amely a „barbároktól” féltette keleti területeit, legjobb
védekezésül, a támadást választotta. A rómaiak, hogy elkeseredett ellenségeik, a
dákok ellen megvédjék legkeletibb területeiket, úgy döntöttek, hogy
kiterjesztik a Duna vonaláig Róma határát. Az időszámításunk szerinti I. század
vége előtt új római tartomány született a mai Dunántúl és Ausztria keleti
szegélye helyén: Pannónia. Az új tartomány székhelye Aquincum lett: innen
igazgatta a helytartó a tartomány ügyeit. Csodálatos palotájának romjait az
óbudai hajógyári szigeten tárták fel.
A kelta lakosság a római időkben is megőrizte részleges
önállóságát, de római irányítás alá került. A kelta törzsi előkelők római
polgárokká lettek, s a római kultúra hatására ellatinosodtak. Elveszítették
nyelvüket, szokásaikat: feloldódtak a római kultúrában. A nők azonban, úgy
látszik, konzervatívabbak voltak a férfiaknál, mivel a kelta sírköveken látható
ábrázolások szerint a férfiak többnyire római ruhát viseltek, míg a nők
megőrizték hagyományos, kelta öltözetüket.
Az aquincumi ásatások bebizonyították, hogy a soknemzetiségű
Pannóniában számos keleti isten is „menedéket talált”. A régészek nemcsak az
Egyiptomból származó Ízisznek, hanem a perzsa napistennek, Mithrásznak a
kultuszhelyeit is feltárták. A gazdag és békés pannóniai élet körülbelül négy
évszázadon át tartott: az V. században harcos nomád nép érkezett keletről,
amely kiragadta a rómaiak kezéből Pannóniát.
A ,,láthatatlan ember”
A
hunok népe - amely a legendák szerint a magyarok „rokona” - az V. század első
évtizedében foglalta el a mai Magyarország területét. A hunok ázsiai eredetű
lovas nomádok - félelmetes harcosok, a nélkülözéseket és a fáradságot könnyedén
tűrő pásztorkatonák voltak. A honfoglaló magyarság haditaktikája: a cseles
megfutamodás, az ellenség bekerítése és a hadsereg tízes számrendszer szerinti
felosztása - tizedek, századok, ezredek - végső soron hun eredetű. A hunok
kiemelkedő törzsfője, aki birodalma központját keletről a mai Magyarország
területére, Szeged környékére helyezte át, hogy innen kísérelje meg meghódítani
a világot: Attila volt. (Róla írta Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című
izgalmas regényét.)
Attilát istenként tisztelték alattvalói, ördögként gyűlölték
ellenfelei. A hunok törzsi szervezetben éltek a legfőbb törzsfő uralma alatt.
Mivel Attila a nomád népek szokása szerint állandóan növelni kívánta
birodalmát, óhatatlanul összeütközésbe került a rómaiakkal, akikkel korábban
hosszú időn keresztül békességben élt. Több alkalommal hadjáratot viselt Róma
ellen, egyszer - a monda szerint - csak Leó pápa személyes kérése mentette meg
a várost a pusztulástól. Attila 453-ban bekövetkezett halála véget vetett a
hunok terjeszkedésének. A nomádok keletre vonultak, csak kisebb csoportjaik
maradtak a Kárpát-medencében, s később beleolvadtak az utánuk érkező avarokba.
Germánok, avarok, szlávok
Attila
halálát és a hunok távozását követően száz évre germán uralom alá került hazánk
földje. A longobárdok uralmát, akik később Itália területére vándoroltak, az
ázsiai eredetű avarok bevonulása törte meg.
Az avarok bevonulásával együtt jelentős szláv népcsoportok is
érkeztek a Kárpát-medencébe. Kezdetben az avarok alattvalói voltak, később -
miután a frankok megdöntötték az avarok államát - önállóságra tettek szert.
Ezután Magyarország területén kisebb szláv államalakulatok
jöttek létre, amelyek meghódoltak Árpád magyarjai előtt.
LŐRINCZ L. LÁSZLÓ
Háttér 15 3. szám (1987) - készítette: Big Joe (http://www.lorinczl.fw.hu/)