Lőrincz L. László - Leslie L. Lawrence, illetve Frank Cookney néven is ismert író, orientalista, műfordító. 1939. június 15-én született Szilvásszentmártonon. Az ELTE BTK történelem-mongol szakán szerzett diplomát. Az MTA Kelet-kutató Intézet tudományos főmunkatársa, a nyelvtudományok kandidátusa. Tanulmányai során hosszú éveket töltött a Távol-Keleten, írói munkásságát ifjúsági regények írásával kezdte. Az országos népszerűséget Leslie L. Lawrence írói álnéven írt műve, a Sindzse szeme hozta meg számára, melyet számos népszerű regény követett. Munkájának része és szenvedélye az utazás. Magyar­ország legolvasottabb bestseller­írója. Nemrég jelent meg "A vérfarkasok kastélyában" című műve, melyet idén karácsonykor megjelenő új könyve, A "Síva újra táncol" követ. A népszerű íróval Badacsonyőrsön, nyaralójában beszélgettünk.

- Alkotói magány vagy a feltöltődés napjait tölti Badacsonyőrsön?

- Szándékom az volt, hogy alkotói magányba vonulok, de az élet mindig közbeszól... A karácsonyra tervezett könyvem egy kicsit vastagabbra sikerült, így itt a nyaralás ideje alatt dolgoznom kellett rajta. Rá kellett jönnöm arra, hogy egy író sohasem pihen! A munkát is csak pihenésnek álcázza. Ráadásul ki kell találnom a jövő májusi könyv témáját is. Itt azonban nem dolgozom olyan intenzitással, mint egyébként szoktam.

- Mi lesz a következő könyv témája?

- A címe "Síva újra táncol". Akik ismerik a munkáimat, tudják, hogy ezzel a témával már foglalkoztam a tízegynéhány éve megjelent "Síva utolsó tánca" című regényemben. A sztori Bhutánban himalájai környezetben játszódik. Hűséges olvasóim néha a szememre vetik, hogy egy-egy történetnek a vége nyitott és várják a folytatást. Ilyen volt a "Síva utolsó tánca" is. Most ha úgy tetszik, közkívánatra Síva újra táncol. A cselekmény a Himalájában játszódik, egy forgatócsoport filmet forgat egy völgyben, megjelenik a jeti, két filmest jégtömbbe fagyva találnak... És innen kezdődnek a rejtélyek, no és persze a nyomozás Leslie L. Lawrence detektívvel, aki - ahogy eddig már sokszor - fogai közé szorítja pipáját és zsebre vágja 38-as Smith & Wessonját... A többit karácsonykor tudhatja meg az olvasó.

- Bejárta Ázsiát, a Karib-tenger térségét. Ezek regényeinek helyszínei is. Mi űzte, hajtotta ezekre az utakra?

- Az utazási vágy gyermekkoromból származik. A nyári szünetekkel apámmal - aki az építőiparban dolgozott - az ország különböző pontjain én is végigdolgoztam és nagyon élveztem az utazásokat. Az egyetemen is egzotikus szakot, a mongolt választottam. Bennem volt a megismerés vágya: olyan különös helyekre eljutni, ahova mások nem jutnak el Magyarországról. Működik bennem a vándorlási ösztön. Eddig bejött...

- Mit tanult Mongóliában a zengzetes nevű Csajbalszan Állami Egyetemen?

- Nyelveket tanulni mentünk. Nagyon bonyolult volt, mert a mongolnak van egy írott és egy beszélt változata. Olvasni remekül tudtam, akár a buddhista irodalmat is, de az utcán egy kukkot sem tudtam szólni a járókelőkhöz. Napi nyolc órában, végkimerülésig tanultuk a nyelvet. A mongol népmesékkel ismerkedtem. Másfél év alatt egy könyvtárnyi mesét olvastam el. Mongóliában nem volt olyan mongol, aki több mesét tudott volna, mint én. Vidéken meséket gyűjtöttem. Emellett az öregek sok-­sok vallásos legendát is meséltek, így ismerkedtem meg a buddhizmussal. A hallottakat remekül tudtam alkalmazni későbbi regényeimben.

- Hogyan lett a tudós kutatóból Leslie L. Lawrence bestseller író?

- A dolog nem ilyen egyszerű. Nekem már tizennégy éves koromban jelentek meg írásaim a Somogyi Néplapban. Szóval előbb voltam "író", mint orientalista. Ráadásul nem is gimnáziumba jártam, hanem édesipari technikumba. Cukor, csoki, nápolyi, fagylalt volt a tananyag... Emellett írtam már keleti témájú novellákat. Azután több mint húsz év szünet következett. 10 éves voltam, amikor újra kezdtem az írást. Egy kutató munkája, a mongolisztika szűk terület szakmailag. A publikációimat, tudományos munkám eredményét kevesen olvasták a világban. Egy íróból kikívánkozik a tapasztalat. Többre vágytam és elha­tároztam, hogy írni fogok. Ekkor még nem tudtam, hogy útikönyvet, kalandregényt vagy ifjúsági regényt? Az első könyvem Dzsingisz-kán ifjúkoráról szólt. Ennek a folyamatnak a végén jelent meg Leslie L. Lawrence és most itt tartunk.

- Apropó! Leslie L. Lawrence. Kiről mintázta nyomozóját?

- Az illető egy skót úr volt. Nagy-Britannia mongol nagykövete volt. Részt vett a II. világháborúban és tizenhat évesen kémelhárító volt. Az volt a feladata, hogy Burmában, Indiában és Thaiföldön szedje össze a japán kémeket. 10-12 nyelven tudott. Diplomatagyerek volt és szülei kétévente váltottak országot. Az ottani gyerekektől tanulta a hindi, a khmer és thai nyelveket. A Royal Air Force-hoz került. Sok történetet mesélt nekem s ezeket szerettem volna megírni már Leslie L. Lawrenceként. Ő lett a főhősöm mintája, de belőlem is sok van Leslie-ben. A külső Ő, a kémelhárító, a belső tulajdonságok tőlem származnak.

- Ön hatalmas természettudományos és néprajzi tudással bír. Honnan származik a regényeiben ehhez társuló "sztorimesélési" képesség?

- Anyai nagyapám református lelkész volt, aki a Bibliából játékokat írt a gyerekeknek. Ehhez jött még, hogy ifjúkoromban sok szovjet filmet néztünk a moziban - más nem volt - és a filmek után én egész másképpen meséltem el, hogy hogyan lehetett volna még a történet, vagy mi lehetne a folytatása. Mindig is volt egy mesélési, sztorizási képesség bennem.

- Ahogy olvassuk a könyveit olyan, mintha filmet néznénk - rendkívül szemléletesen ír. Nem gondolt a megfilmesítésre?

- Volt rá kísérlet, amely a forgatókönyvig is eljutott. Azonban ezeket eredeti, egzotikus helyszíneken kellene forgatni, és így meglehetősen sokba kerülne a produkció. A gonosz és a fekete hercegnőből azonban tervezünk egy filmet amerikai stábbal. Amerikai románokból áll a csapat, akiknek filmjeit rendszeresen sugározzák amerikai tévéállomások. Bizonyára Dracula vonzotta őket.

-   Hogyan   születik   egy Leslie L. Lawrence mű?

-   A   helyszínnel   tisztában   vagyok.   A következő történet a Himalájában játszódik. Ki kell találni a történet vázát, a szereplőket, mi történik, ki lesz a gyilkos. Közben vezetnek szálak,   csavarok... Mechanikus írógéppel dolgozom, írás közben alakul a történet. A könyv írja magát. Elkészül a "nyersanyag” El kell jutni arra a pontra amikor már nem érzem sajátomnak, ekkor már nem sajnálok kihúzni belőle részéket a cél érdekében. Felesleges dolgokat nem szabad benne hagyni. Van úgy, hogy az egyharmadát is ki kell húzni. A műfaj nem bírja el az ömlengős epikai részeket.

- Hogyan alkotja meg a hőseit?

- Európai embereket könnyű találni. Akár az utcán is megfigyelek arcokat, karaktereket. Csak nyitott szem kell hozzá. Kele­tiekkel más helyzet. Ezért kell odautaz­nom, lexikonból nem lehet írni. Ha nekem kell húsz thaiföldi név, az nem egyszerű dolog. Ilyenkor "névgyűjtő hadjáratra" indulok. Az eszközök: tele­fonkönyv, névtáb­lák a csengők mellett. Afrikában, Kenyában a sörözőkön a tulajdonosok neveit írtam le. Például Mambella kocsmája, s máris hiteles a név. Nairobitól Mombasszáig utazva volt kétszázötven nevem... Egy a fontos: a helyszínre el kell utazni. Másképp nem lehet megírni egy sztorit. A könyveimben az ismeretterjesztés is vezérel, ezért sok-sok érdekességet is leírok egy-egy tájról, országról. Sok ismeretet kapnak tőlem az olvasók és erre büszke vagyok, s arra is, hogy sok fiatal az én könyveimen keresztül válik olvasóvá.

- A dedikálások során érdekes látni, hogy a hosszú sorban érkezők közül többen megsimogatják, megveregetik a vállát. Hogy viseli a népszerűséget?

- Köszönöm jól! Igazán megható az olvasóim szeretete, és ez jelenti számomra az elismerést. Volt, aki azt nondta: "Lassan te leszel a nemzet Laci bácsija!" Hogy az olvasóim olvassák a könyveimet, ez a legnagyobb elismerést!

- Önt sokan olvassák az országban, de mit olvas Leslie L. Lawrence?

- Az ember minél többet ír, annál kevesebbet olvas. Sajnos. A következő könyvekhez komoly tényanyagot kell elolvasni. Enélkül én el sem utazom a helyszínre. Szeretek olyan dolgokat olvasni, amik nagy port vertek fel. Kíváncsi vagyok rá! Olvasom a Terézanyut is! Visszatérek a kedvencekhez: Kafkához, Raymond Chandlerhez, Rejtő Jenőhöz. Ezenkívül kedvelem a történelmi témájú könyveket. Most érdeklődéssel olvastam a könyvet, amely arról szól, valóban elloptak-e háromszáz évet a világtörténelemből.

- Milyenek az emberi kapcsolatai? Mik azok a emberi  tulajdonságok,  amelyeket nagyra értékel?

- Nyitott vagyok az emberi kapcsolataimban. Könnyen barátkozom. Azonban ahogy múlik az idő egyre kevesebb barátom marad, mert idő előtt elmennek közülünk. Kedves barátom volt Knézy Jenő, a kiváló sportriporter. Író barátaimmal szakmáról beszélünk. Szeretem a jó filmeket, a focit, a színházat. Nem vagyok munkamániás. Ha pihenni kell, akkor pihenek. Elégedett ember vagyok. Nincsenek nagyratörő vágyaim... Folytatni szeretném az írást addig, amíg ez fizikailag és mentálisan lehetséges. Ha az olvasók továbbra is kedvelik a műveimet és engem is, az nekem tökéletesen elég. Semmi másra nem vágyom. Ha az emberi tulajdonságok közül ki kéne emelnem néhányat, akkor a tízparancsolatot említeném. A keleti kultúrával való találkozásom kapcsán pedig a toleranciát. Ezenkívül fontos, hogy sehonnan se rekesszenek ki   embereket. Mindenkiben van valami jó. A másik fontos tulajdonság számomra a szívósság. Valamit végigvinni, amit elhatároztunk. Tolerancia és szívósság. Számomra ezek a legfontosabb emberi tulajdonságok.

- A világ számos pontján megfordult. Voltak-e érdekes találkozásai?

- Egy alkalommal Ulánbátorból Moszkvába egy repülőgépen utaztam a Dalai Lámával. Gondoltam magamban, ez a gép biztos nem fog lezuhanni! Őszentsége a gép orrában, első osztályon utazott és felkínálta a lehetőséget az utasoknak, hogy megáldja őket. A gépen több mongol, korosztályos birkózóválogatott utazott. Kétszáz egyenként százhúsz kilós fickó, akik amikor meghallották ezt a lehetőséget, egyszerre a gép orrába tódultak, aminek az lett a következménye, hogy a gép vészesen megbillent. A kapitány kétségbeesetten próbálta visszaparancsolni a helyére az izgatott tömeget. A Dalai Láma végül aztán mindenkit - köztük engem is - megáldott, sőt még néhány szót angolul, illetve mongolul is váltottunk ebben a bizarr helyzetben.

A cikkért köszönet Twisternek.