Leslie L. Lawrence, azaz Lőrincz L László elmondhatja magáról: édes kamaszkora volt. A népszerű regényíró ugyanis a kaposvári Cukor- és Édesipari Technikumba járt középiskolába – ám ennek ellenére állítja: nem az olthatatlan torkosság hajszolta a csokik és pralinék világába, hanem a politika…
Mindez persze csak addig érthetetlen, amíg nem tudjuk, hogy Lőrincz László (az L. betűt már íróként biggyesztette a nevébe) családja révén az akkori rendszer fogalmai szerint többszörösen is gyanús volt: a rokonságban ugyanúgy előfordult kulák, mint református lelkész. Talán nem is lett volna olyan középiskola, ahová ilyen háttérrel felvették volna, ha nem indulnak be akkoriban a technikumok. Két választási lehetősége volt: a mezőgazdaság és az édesipar. Utóbbi volt közelebb.
- Nagyon sokan irigyeltek minket, mert nyáron egyhónapos üzemi gyakorlaton vehettünk részt – idézte fel az emlékezetes időszakot az író. – No persze, egy cukorgyár nem volt annyira izgalmas, de egy csokoládéüzem már a mi fantáziánkat is megmozgatta. Egy ilyen helyen ugyanis rengeteg volt a selejt, így az akkori finomságok teljes skáláját fel lehetett zabálni. Ez az időszak körülbelül 2-3 napig tartott. A negyedik napon már csak csipegettünk, két hét múlva pedig ölni tudtunk volna egy jó töpörtyűs túrós csuszáért…
A technikum nyitottságára jellemző, hogy a későbbi Lawrence osztálya két részből állt: református lelkészek gyermekeiből, illetve svábokból. „A miénk egy igazi osztályidegen osztály volt" – somolyog ma már az író, akinek kedvenc tantárgya az irodalom és a történelem volt. Kedvenc tanára Lőczy Zoltán volt, aki nem nézte bolondnak, amiért néhány társával együtt érdekelték a humán tárgyak.
- Ez az iskola alapvetően műszaki középkádereket nevelt, akiknek elegendő volt annyit tudni, hogy Csokonay szép verseket írt. Mi egy páran egy kicsivel többre vágytunk, s ezt a tanári kar értékelte is.
Ez olyannyira igaz volt, hogy a pedagógusokat néha még kegyes csalafintaságokra is rá lehetett venni. Csak egy példa: Lőrincz László egyedül a matematikával állt hadilábon, de azzal nagyon, hiszen az utolsó évben kilenc egyese volt. A jóindulatú tanárok segítségével ebből kellett ötöst faragni, hogy felvegyék az ELTE bölcsészkarára. Sikerült…
Addig persze történt egy s más. Például megalakították a Matuska Szilveszter brigádot.
- Akkoriban szombatonként is volt iskola, nekünk ez mindig kémiai laborgyakorlatot jelentett. Valamelyikünk megszerezte egy olyan anyag képletét, ami vizesen olyan volt, mint a gyurma, de ha kiszáradt, akkor robbant. Egyszer megbeszéltük, hogy valamennyien teszünk ebből egy kis darabot a munkaasztalunk fiókjaiba. Éjjel két óra lehetett, amikor egymás után kezdtek szétdurranni, csak úgy röpködtek a fiókok… A kollégiumi igazgató kis híján megbolondult, nem értette, mi történik. Tán mondanom sem kell, óriási balhé lett a dologból.
Lőrincz László fantáziája már ebben az időszakban is érdekes történetekhez vezetett. Akkoriban a kaposvári Csiky Gergely színház ájulásig imádott fiatal üdvöskéje volt Lehoczky Zsuzsa. Ha végigment az utcán, megállt az élet. Nos, a későbbi Lawrence elhíresztelte, hogy ők ketten a színésznővel… hmm… igencsak jóban vannak. Ebből persze egy szó sem volt igaz, ám az osztály szájtátva hallgatta a „bennfentes" srác történeteit. A gyanú persze egy idő után befészkelte magát a lelkekbe, s a közösség döntött: Lőrincznek be kell bizonyítania, hogy ő és a színésznő valóban ismerik egymást. A tét 50 forint volt, ami akkoriban iszonyú nagy összegnek számított, de összedobták.
- Volt Kaposváron egy korzó, oda cipeltek ki – emlékezett vissza az író. – Amikor pedig megjelent Lehoczky Zsuzsa, szinte odalöktek elé. Borzasztóan égett az arcom, de nem volt visszaút. Dadogva megszólítottam és azt mondtam neki: ne haragudjon, hogy ismeretlenül megszólítom, de a barátaimmal fogadtam 50 forintba, hogy ad nekem egy puszit. Erre ő elmosolyodott, arcon csókolt, majd a fülembe súgta: a fele az enyém… Na, ettől fogva senkiben sem maradtak kétségek, hogy a románc valódi, nekem kellett néhány hónap múlva elhintenem, hogy összevesztünk – mielőtt még lebuktam volna. Emlékszem, nemrég egy televíziós műsorban találkoztunk, de a művésznő már nem emlékezett erre a történetre…
Milyen ruhákat szeretett hordani régen? Nagyon tetszett a spanyol öves nadrág. Egyszer egy nyári keresetemből ilyet csináltattam. Apám elmondott minden huligánnak…
Milyen ruhákat szeret hordani ma? Sokzsebes mellény, illetve farmernadrág.
Milyen zenét halgatott szívesen régen? Az akkori tánczenét: Záray Márta, Németh Lehel…
Milyen zenét hallgat szívesen ma? Republic
Kedvenc autója régen? Nagy rózsaszínű Cadillac. Erről álmodtunk akkor..
Kedvenc autója ma? Egy Opellal járok. Szeretem, mert kényelmes és megbízható. Egyébiránt az autó számomra nem státuszszimbólum.
Milyen a viszonya a számítógéphez, illetve az Internethez? Most ismerkedem vele, rá vagyok kényszerítve. Sokáig mechanikus írógépen írtam, de egyszer Londonban bombának nézték és fel akarták robbantani…
Kedvenc étele? A kínai ízeket nagyon szeretem.
Kedvenc itala? Kedvelem a jó sört és bort, illetve az igazi, helyi skót whiskyt.
Kedvenc magyar színésze? Kovács István.
Kedvenc külföldi színésze? Nicholas Cage
Kedvenc filmje? Tarantino valamennyi műve.
Kedvenc könyve? Talán furcsa, de ez egy saját lesz: a Sindzse szeme hozta meg számomra az első nagy sikert, ezért ez számomra a legkedvesebb.
Kedvenc írója? Franz Kafka
Kedvenc költője? Tóth Árpád, Áprily Lajos
Példaképe? Nincs. Mindenkinek magát kell „megcsinálnia".
Kedvenc történelmi figurája? Dzsingisz Kán. Ő a semmiből hozott létre egy világbirodalmat.
Kedvenc színe? A fű zöldje.
Milyen jegyben született? Ikrek.
Mire vágyik? Sokáig maradjon minden körülöttem úgy, ahogy most van.
Szeret-e utazni? Nagyon. Szinte az életformámmá vált. Ez számomra munka és hobbi egyben.
Eddigi kedvenc üdülőhelye? Mexikó, Thaiföld és a Balaton.
Hová szeretne eljutni? Ausztráliába. Érdekes világ. Csak sajnos nagyon drága oda eljutni és messze is van. De nem adom fel!
forrás: http://osztalytarsam.hu/