Regényeinek szerelmi vonulatát nem a magánéletéből meríti.
Leslie L. Lawrence vagyis Lőrincz L. László

Az Ázsia-kutató Lőrincz L. László már túl volt első házasságán, amikor egyetemi oktatóként felfigyelt egy csinos hallgatóra. “Bár az angol tanszék tudományos kutatójaként dolgoztam, már abban az időben is a Kelettel foglalkoztam. A kiszemelt lánynak szintén ez volt az érdeklődési területe, viszont ő hindi nyelven tanult. A keleti szakos hallgatók a tanáraikkal együtt rengeteg közös kiránduláson vettek részt, és én az egyik ilyen túrán elérkezettnek láttam az időt a »határozott« lépésre. Mivel tudtam, hogy a lánynak valaki más udvarol, kidolgoztam egy stratégiát. A képletem szerint úgy kellett alakítanom az eseményeket, hogy vagy a lány legyen nekem hálás, vagy én neki.”
A tanár úr tehát némi habozás után megkérte a csinos hallgatót, hogy szorítson helyet a táskájában az ő borotvájának. A lekötelezett tanárnak később a hallgató szívében is bérelt helye lett. Ennek már több mint harminc esztendeje.
Két héttel az esküvőjük után Lőrincz L. László magára maradt. Merthogy a kalandvágy az idő tájt a feleségében dolgozott erősebben, s a fiatalasszony egy évre Indiába utazott. Vajon mi máshoz kezdhetett volna férje, mint hogy nekiállt regényt írni? Mire felesége repülőgépe leszállt Ferihegyen, a tanár úr már túl volt első sikerkönyvén. Lőrincz L. László csak akkor vette észre, hogy drámai hatást váltott ki ez körülmény az asszonyból, amikor megdicsérte új ruháját, és szíve hölgye kicsit pikírten csak ennyit válaszolt: “Egy Leslie L. Lawrence-feleség nem járhat akármiben!”
Gyermekeiket — a most harmincéves Juditot és a huszonhét esztendős Mártont — is kezdettől fogva az új dolgok, az ismeretlen elfogadására nevelték. Ahogy a kicsik járni tudtak, ahová csak lehetett, magukkal vitték őket. A Lőrincz családnak olyannyira a vérévé vált, hogy együtt utazzanak a papa újabb és újabb könyveinek helyszíneire, hogy Thaiföldtől kezdve Mexikón át Barbadosig szinte az egész földgolyót becsavarogták már. Egy dolgot viszont mindig szigorúan szem előtt tartottak: bárhol járjanak, elkerülik a veszélyt. “Minden előírást betartottunk. Ha nem tanácsolták, hogy trópusi állóvizekben fürödjünk, akkor kihagytuk a strandolást. Ha nem ajánlották, hogy bizonyos területeket megközelítsünk, mert a gerillák előbb lőnek, és csak utána nézik meg, ki az áldozat, nos, akkor nem mentünk tovább.”
A Lőrincz L.-könyvek első olvasója hosszú éveken át Marci volt. “A gyerek az iskola után rohant az íróasztalomon fekvő, frissen gépelt lapokért, és folytatásos regényként habzsolta a kéziratokat, így történt meg, hogy bár az egyik könyvemben »megöltem« az egyik szereplőmet, a fiam visszakönyörögte az élők sorába.”
Időközben felnőttek a gyerekek. Marciból ügyvéd lett, Judit pedig gyermekkönyveket ír, s mindketten több nyelven beszélnek. Joggal büszke hát rájuk Lőrincz L. László. “Szerencsés ember vagyok. Kedvemre kutathatom az én Ázsiámat, ráadásul az érdekességeket beleszőhetem könyveim cselekményébe. S bár a regényeim főhősének egyes szám első személye mögött én, Leslie L. Lawrence vagyok, elárulom, hogy a könyvek oldalain szövődött szerelmeknek nincsenek valóságos megfelelői. Női főhőseimnek pedig nem a feleségem a múzsája. Ennek ellenére boldog házasságban élek. Feleségemmel együtt tökéletesen megértjük egymást, két nagyszerű gyerekünk van. Kell ennél több?”