Igazából a könyv írja önmagát

Lőrincz L. László, vagy Leslie L. Lawrence regényein nemzedékék nőttek fel. A mai napig ő az egyetlen magyar író, akinek könyveit évtizedek óta falják az emberek kortól és nemtől függetlenül. Irodalmi értéküket most ne firtassuk, de az biztos, hogy regényei nagyon messze visznek attól a világtól, amiben most élünk. És ez néha nem is olyan nagy baj.

– Rengeteg mindennel foglalkozik. Többek között kutató, tudós, tanár, regényíró. Ön minek tartja önmagát?
L.L.L.: – Ha ilyen kérdést szegeznek nekem, azt szoktam mondani, hogy egy kutató vagyok, kelet kutató, aki úgy próbálja megismertetni a keletet az olvasókkal, hogy regényeket ír. Régen úgy próbálták megismertetni a keletismerők a keletet nem ismerőkkel, hogy útikönyveket írtak. Szerintem, ez ma már nem igazán jó műfaj, mert már nem történnek olyan izgalmas dolgok, mint régen, amikor az emberek még lóval, vagy tevekaravánnal utaztak. Ma már az az útikaland, ha valakinek elveszik a bőröndje, vagy valamilyen tragédia történik. Leszámítva persze az egészen extrém eseteket, mint például amikor elrabolják a felkelők. Bár ez egy nagyon kellemetlen útikaland. Ezért úgy gondoltam, hogy nem ezt műfajt fogom választani a kelet megismertetésére, hanem azoknak az országoknak a háttéranyagát felhasználva írok izgalmas és szórakoztató könyveket, amelyeket jól ismerek.
– Milyen műfajba sorolja a könyveit?
L.L.L.: – A kisebbik része tudományos-fantasztikus. A nagyobbik része a Leslie L. Lawrence, sima kalandregények. A sima alatt azt értem, hogy igazából a kalandregény kategóriába sorolhatók. A többi terminológiáján lehetne vitatkozni. Igazából nem nagyon szeretem a science-fictiont, pontosabban a tudományos-fantasztikus megnevezést. Engem a „tudományos” kifejezés zavar egy picit, mert ha van tudományos-fantasztikus, akkor kell lennie tudománytalan-fantasztikusnak is, és a tudományos-fantasztikusban is van egy csomó, amiben semmi tudomány nincs. Én csak fantasztikus könyveknek szoktam nevezni őket. A fantasztikus könyvek azért fantasztikusak véleményem szerint, mert nincs tudományosan igazolva az ott szerepelt valóság. Ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz. De a problémák, amiket feldolgoz, a tudományban meglévő problémák, csak a megoldások nem léteznek még, vagy nincs egyértelmű megoldás. Hadd mondjak egy jó példát erre: van A nagy mészárlás című könyvciklusom, ahol a Neander völgyi ősember eltűnéséről szól a történet. Ugye, a Neander völgyi ember tényleg eltűnt, méghozzá elég rövid idő alatt lelépett a történelem színpadáról. Csak tudományos feltételezések vannak azzal kapcsolatban, hogy mi történet. Az egyik feltételezés a beolvadás, hogy összeolvadt a következő emberrel, a cro-magnoni emberrel. A másik lehetősé meg az, hogy a cro-magnoni ember megette egyszerűen a Neander völgyi embert. Ez utóbbiról szól A nagy mészárlás. Ez olyan értelemben fantasztikus regény, hogy ez valóban nincs tudományosan igazolva. A probléma az tényleg tudományos, mert valóban eltűnt, és abszolút elképzelhető mindkét megoldás. De lehet, hogy egyszer tényleg tudományos lesz, mert alátámasztják érvekkel.
– Hogyan választja ki a regénytémáit?
L.L.L.: – Ezek úgy maguktól választódnak ki. Sokat kell olvasni, valamint igaza volt annak, aki azt mondta, hogy a téma az utcán hever, bármennyire is ezer éves közhely. A téma tényleg mindenütt ott hever. Az ember sok szakkönyvet olvas, sok ismeretterjesztő könyvet olvas, és mindig beugrik valami izgalmas probléma, amiből érdekes dolgot lehet csinálni. Ezeket fel szoktam jegyezni. Egy könyv alkalmával vagy harmincat fel szoktam jegyezni, aztán egyikből sem lesz semmi. Egyszercsak kiugrik a sok közül egy, és valahogy kínálja önmagát. Ami az embereket éppen akkor valamiért érdekli. Visszatérve a Nagy mészárlásra, az azért született meg, mert éppen akkor olvastam valahol, hogy találtak valahol Afrikában egy fél darabot egy állkapocsból, és ez valahogy benne volt a levegőben. Ez a dolog már régóta foglalkoztatott, de lehet, hogy soha nem írom meg, ha akkor ez a felfedezés nincsen. Persze magához a felfedezéshez a könyvemnek semmi köze, csak egyszerűen benne volt a levegőben ez a hangulat, és ehhez támadt kedvem.
– Hogyan születik meg egy regény?
L.L.L.: – Olyan típusú vagyok, hogy először csak a vázát csinálom meg a könyvnek. Nem szabad, hogy közben alakuljon ki a dolog, mert akkor az ember belekavarodik. Tehát már előre ki kell találni a vázlatát. Írás közben azért sok minden alakul. Igazából a könyv írja önmagát. Ez olyan dolog, mint amikor egy csontvázat elképzel az ember, és aztán szép lassan felkerülnek rá az ínak, az izmok, majd a hús és a bőr. Tehát az egyik hozza a másikat maga után.
– Vannak kedvenc szereplői, akik nagyon a szívéhez nőttek?
L.L.L.: – Vannak. Nekem sok igazi nagy mesterem volt pl. Karl May, akiknek a művein keresztül megtanultam, hogy a visszatérő alakoknak óriási varázsa van. Amikor gyerek voltam, és Karl Mayt olvastam, akkor egyszerűen már azért evett a fene, mert tudtam, hogy ebben is szerepel valaki, akiről úgy vártam, hogy már előjöjjön. Tehát ez egyúttal olvasó csalogató is. Ha már az embernek egyszer sikerült egy jó figurát megteremteni, akkor kár elhagyni. Nálam is van ugye a főhősön kívül egy portugál építész, aki sok tibeti regényben előfordul, vagy a Robert Mckinley, vagy Lendvay professzor. Azért jó, ha az embernek vannak ilyen sztenderd alakjai, akiket érdemes visszahozni.
– Kiknek ajánlja a könyveit?
L.L.L.: – Igazából mindenkinek ajánlom, aki szereti az izgalmas, érdekes, fordulatos könyveket. Természetesen vannak, bizonyos korhatárok, 14 év kor alatt nem igazán ajánlom őket. Afölött viszont bárkinek. Amire igazán büszke vagyok, hogy szinte minden társadalmi réteg, egyetemi tanároktól, orvosprofesszoroktól kezdve a segédmunkásokig, vidéki paraszt bácsikig mindenkihez szólnak. Ez nagyon kellemes dolog. Ez azt mutatja, hogy a történetek olyan színvonalon íródnak, hogy meg tudja érteni őket mindenki, de sokat lehet belőlük tanulni. Ilyen író-olvasó találkozókon, vidéki falvacskákban úgy tudják, hogy egy tibeti kolostorban milyen ajtó nyílik, és hova vezet, hogy én magam nem tudom annyira. A tanyasi bácsika mondja nekem, hogy tudja, ott, amikor kinyitották azt az ajtót, akkor annak az istennek a szobra állt ott, akkor elhűlök tényleg, hogy ez hihetetlen. De ez nagyon kellemes érzés.
– Mikor fog megjeleni a következő könyve, és milyen névvel?
L.L.L.: – A következő könyvem november végén fog megjeleni, a karácsonyi könyvvásárra. Leslie L. Lawrence név alatt fog megjeleni, de nem Lawrence lesz benne a főszereplő, hanem Lendvay professzor. A történet Barbadoson játszódik, a Karib térségben. A címe az lesz, hogy A vadász. De többet nem akarok róla mondani, mert lelövöm itt a poént. Elvenném az örömét annak, aki el akarja olvasni.

Árvai Mara
2001. június 7.