(Sajnos az eleje nincs meg) ...felmászik a tetejére, s addig döfködi az alvó állatot lándzsájával, amíg a medve fel nem ébred, s dühösen rá nem ront a békétlenekre. A barlang tetején álló vadász eközben szüntelenül megtévesztő mondatokat kiabál, hogy szavai bevésődjenek halála előtt a medve agyába. ,,Nem evenkik vagyunk. hanem idegen nemzetségbeliek! Jakutok vagyunk, nagyapó!” Vagy: ,,Oroszok vagyunk. és azért jöttünk, hogy megöljünk!”
Másutt a medvevadászok korommal még bajuszt is festenek maguknak, hogy a medve azt higgye, nem szőrtelen északi népek ölték meg, hanem bajuszos törökök vagy idegen kereskedők, vadászok stb.
A medve teteme fölött aztán folytatódik a megtévesztő színjáték. A halott állat szemét nyírfakéreggel takarják te — még holtában se lássa, kik végeztek vele —, majd levágják a fejét. Ezután mindenki visszahúzódik a sátrába, vagy a közeli fák mögé, csak egy öregasszony közeledik az állat teteméhez. Fölemeli a medve szemét takaró nyírfakérget, és kedves, szelíd hangon így szól hozzá: ,,Ki ölt meg, kedveském? Ki vágta le a fejed, aranyoskám?” Ebben a pillanatban gyerekek rohannak az öregasszonyhoz, akiket a felnőttek már jó előre betanítottak. Az anyó a gyerekekhez fordul: ,,Igazmondó gyermekeim, mondjátok meg nekem, ki ölte meg ezt a szerencsétlent?” ,,Mi mindent láttunk, nagyanyó — felelik a gyerekek —, varjak szálltak erre ismeretlen vidékről, ők ölték meg, és ők is fogják felfalni a húsát!” A lándzsával vagy lőfegyverrel megölt medve feldarabolása is meghatározott szabályokhoz van kötve. A hasára fektetett állatnak először is kinyújtják mind a négy lábát, majd egy nyolc-tíz centiméter hosszú fadarabbal szétfeszítik a száját, hogy a medve lelke akadálytalanul elhagyhassa a testét, s ne zavarhassa a feldarabolással foglalatoskodókat. Igen fontos, hogy a levágott medvefejet a nap felé fordítsák, valamint az, hogy egyetlen csontja se sérüljön meg, hanem ügyesen, az ízületeknél válasszák el a csontokat a darabolók. Megtévesztési jelenet keretében nyúzzák le a medve bőrét is. A vadászok zsongani-zsibongani kezdenek, majd a legöregebb kiabálni kezd: ,,Nézz csak ide, nagyapó, eljöttünk mi, erdei hangyák, hogy lenyúzzuk a bőröd! Már nyúzzuk is, nagyapó”

Amikor aztán a medve húsa és a zsírja letisztítva együtt van, megkezdődhet a vadászlakoma. A medve húsát a belsőségekkel együtt nagy katlanokban megfőzik. Az evenkik a medve talpából saslikot, azaz rablóhúst készítenek, gondosan vigyázva arra, hogy az egyes talpakról levágott szeleteket összevissza fűzzék a nyársra, hogy az újjászületett medve ne tudjon majd jól járni.
Az elejtett medve tora megszentelt esemény, ezért bár nők is részt vehetnek rajta, nem ehetnek a húsából, mivel az evenkik szerint a nők tisztátlanok. Más népeknél ehetnek ugyan az elejtett medvéből, de a belsőségekből, szívből és májból — amelyek a vadászoknak erőt, ügyességet és bátorságot adnak — nem. Ismét másoknál viszont a medve hátulsó részeiből tilos fogyasztani, mivel az a hiedelem járja, hogy az ilyen hús elapasztja az anyák tejét, a várandós asszonyok pedig nehezen szülnek tőle. Külön megtiszteltetés, ha valaki — rendszerint ügyes vadász vagy a nemzetség más tagja — megkapja a medve szemét; egészben kell lenyelni, anélkül, hogy a fogak érintenék — ettől lesz majd éles a vadász látása.
Az ünnepi eseményt dalokkal, táncokkal, sportversenyekkel teszik emlékezetessé.
Másfajta medvetorok is vannak: ezeken nem a vadászaton elejtett, hanem hizlalt és levágott medvét fogyasztanak. A hizlalt medve levágásának időpontja jobban kapcsolódik a hiedelemvilághoz, mint az elejtett medve tora (a medve elejtésének időpontját nem mindig lehet megválasztani). Hizlalt medve torára általában nagyobb ünnepeken, gyakran egy-egy nemzetségi tag halálának évfordulóján kerül sor. A medvetor így kapcsolódik a halottkultuszhoz is.
A torban levágandó medve igen kicsiny korában kerül az emberekhez, többnyire úgy, hogy a vadászok tavasszal véletlenül megpillantják a bocsával kószáló anyaállatot, s elhatározzák, hogy a kicsit megszerzik maguknak. Ez általában úgy történik, hogy tűzzel, kutyákkal, vagy egyszerűen kutyaugatást utánozva arra kényszerítik a gyors menekülésre még képtelen bocsot, hogy üldözői elől egy fára kapaszkodjék. Ekkor valamelyik vadász élénk színű szövetdarabot köt a fa törzsére, amitől a bocs nem mer lejönni a fáról. Most már csak idő kérdése, hogy az anyaállatot elejtsék vagy végérvényes menekülésre késztessék. A fára mászott medvekölyök kézrekerítése nem okoz különösebb gondot a tapasztalt medvevadászoknak.
Az északiak szerint medvebocs kézre kerítése nagy szerencsének számít. Úgy tartják, hogy az erdők istene küldte ajándékba a tél folyamán meghalt nemzetségbeli gyerekek helyett. Így aztán nagy tisztelettel is fogadják, minden sátortulajdonos megvendégeli, s igyekszik egy kis időre a sátrában tartani, mintha csak ember, kedves vendég volna.
A medvebocs felnevelése általában annak a kötelessége, aki elfogta, de táplálásában az egész nemzetség tevékenyen részt vesz. A bocsot az északi népek a barátjuknak tekintik; ha még oly kicsiny, hogy nem tudja megenni az emberi táplálékot, ,,pótanyáról” is gondoskodnak. A szoptatási idő alatt a pótanyának tilos bármiféle munkát végeznie, később nem vehet részt a medvetoron: hogyan is falhatná fel a fogadott gyermekét?

Ha a medvebocs felcseperedett, ketrecet készítenek neki gerendákból, hogy megfékezzék az iszonyú erejű felnőtt medve szabadulási vágyát. A ketrec sarkait szentelt fenyőgallyakkal díszítik, így tisztelik meg a nemzetség új tagját. Általában fogságának harmadik vagy negyedik évében vágják le a nemzetség halottainak tiszteletére, télen, amikor a vadászidény már befejeződött, s jut idő hosszabb ünnepségre is.
Ha nemcsak általában a halottak tiszteletére, hanem egy éppen akkor meghalt férfi tora alkalmából kerül sor a vágásra. néha a medvekultuszt kutyakultusszal kapcsolják egybe.
Egyes vidékeken a nemzetség egyik tagjának halálakor nyomban kiválasztanak egy kutyát, gondosan hizlalják, majd zsinórt kötnek a nyakára, s a zsinór végét a még nyitott koporsóban fekvő halott kezébe adják, majd kisvártatva hirtelen mozdulattal kiszakítják a kezéből, mire a halott lelke átköltözik a kutyába. A kutyát ekkor a halott ágyához kötözik, majd elengedik, s helyére a kiválasztott medvét láncolják. A halott lelke most már a medvébe költözik át, s kész arra, hogy áldozati lakomául szolgáljon.
A medvetor hosszú ideig tart — ezért kell a vadászati idény befejezéséig várni vele —; gyakran három hétig is ünnepelnek a résztvevők.
A medve megölését rituális ünnepségsorozat előzi meg. Először is elkészítik az ölés helyét. Rendszerint a településen kívül, de a sátrakhoz közel, kiválasztanak egy megfelelő lapos tisztást, amelynek a hosszúsága száz méter, szélessége húsz-harminc méter körüli. A térség széleit szentelt gallyakkal díszítik fel. Közepére egy vagy két cölöpöt vernek; ezekhez kötözik az állatot.
Az előző este megkötött medvét az ölés hajnalán varázs-vízzel fröcskölik be. Ez úgy történik, hogy az állat lábaira köteleket kötnek, majd adott jelre megrántják, amitől a medve a hasára zuhan. Ezután a nemzetség legöregebb és legtiszteletreméltóbb tagja a sámánok által elkészített vízzel megöntözi, ,,megtisztítja” a medvét. Mielőtt megölnék az állatot, mindenki elbúcsúzik tőle. A medve tulajdonosa jurtáról jurtára vezeti a mit sem sejtő állatot, amely feltehetően még kellemesen is érzi magát, hiszen mindenki igyekszik illő módon megvendégelni. Meglepetést talán csak az okoz neki, hogy miközben sátorról sátorra vezetik, a körülötte tolongó ünneplők egyre csak felugrálnak a hátára, cibálgatják a fülét, sőt, tulajdonosa még arcul is csókolja; búcsúzik tőle, mint igaz barátjától. A medve ezt már természetesen nem tűri mozdulatlanul: karmaival, sőt fogaival is a ,,búcsúzkodók” felé kapkod. Akit sikerül elérnie, örömmel viseli egész életében a jelet, amely azt bizonyítja. hogy férfi a talpán, és nem ijed meg a saját árnyékától. Ha pedig valaki a tél folyamán elvesztette gyermekét, azt hiszi, hogy a gyermek küldött számára örök emlékjelet a túlvilágról.
A riadt, de jóllakott medvét ezután az ölés helyére kísérik, amelyet körüláll a település apraja-nagyja. Szigorú szabály, hogy a cölöpökhöz kötött állatot csak nyílvesszővel szabad megölni, esetleg egyéb szúró szerszámmal megadni neki a kegyelemdöfést; lőfegyverek használata szigorúan tilos.
A megkötött medvére csak a gazda valamelyik férfirokona lőhet, ha ő elhibázta, akkor egy másik. A lövések egymásutániságának meghatározott sorrendje van, népenként különböző.
Az első lövést általában nem a medvére irányítják. A férfirokon készakarva a medve fölé lő, hogy ezzel is ,,megtisztítsa az utat” következő lövése előtt, amelyet már az állat testére irányít. Ha hizlalt medvéből készül a medvetor, a medve ismerheti gyilkosait, hiszen ebben az esetben a medve a tajga urának az ajándéka, így hát bosszút sem állhat gyilkosain. Mégis, néha a halott medve felett színjáték zajlik, amely az állat lelkének a megnyugtatására szolgál: a medve tulajdonosa rátámad a ,,gyilkosra”, s ököllel verni kezdi az arcát. ,,Miért ölted meg a medvénket?” — kiáltozza, s hatalmas lökéssel a hóra taszítja a gyilkost. Más esetekben a nézők eltakarják a nyilazót a medve elől.
Az állatot ugyanúgy darabolják fel, mintha vadászaton ejtették volna el. Hatalmas üstökben fő az állat húsa, a lobogó tábortüzek körül férfiak lakomáznak, később felcsendülnek a medvét dicsérő dalok, s a férfiak és nők táncba kezdenek. Tart a medvetor másnap virradatig.
Lőrincz László (IPM)